Plasztik helyett

A tegnapi IT.. hát... fullra jó volt a tanítás az fix, kivéve a "tesztet", mert én azt hittem, hogy tökre nem vagyok stresszes, de úgy tűnik, mégis, szóval nem vagyok frankó-zsír-keresztény mint mások....

Az egyik kérdés az volt, hogy "Úgy érzed, elment az életkedved?"

Erre Lala: -Mert mikor volt?

xDDDDD

Meg tökre beszélgetős, hozzászólós alkalom volt, és nekem kb aktuális dolgok hangzottak el, csak olyan különbséggel, hogy az elmúlt hónapokban magamtól jöttem rá ezekre a dolgokra.

De hát mi sem jobb, legalább megerősítettek, hogy igen, tényleg sz@r vagy!

Najó ez 1 kicsit szarkasztikus lett xP

Aztán... az élet sz@r... és van, akinek még nálam is 100000000000* sz@rabb... bcsak tudnék segíteni =(

Aztán... ööö... Szigeteztem este, amiből az lett, hogy az emberek többsége elhúzott, és végül maradtunk 4en, de jót beszélgettünk.

Mostanában nagyon igényelném, hogy azok az emberek, akikre eddig számíthattam, mellettem legyenek, és meghallgassanak, de hát elég elfoglaltak... vagy miegymás... éppen haragszanak.

És hát így próbáltam vergődni, hogy hahóóóó valaki hallgasson meg, segítseeeeeen!!!!!!!

De hát nem volt túl sok sikerem idáig...

Aztán Norcsi mesélte, hogy neki is volt ilyen időszaka, és annak is megvolt a maga értelme.

Szóval eddig se nagyon rohantam az emberekhez, ha bajom volt, csak ha már a part szakadt, lehet eztán egyáltalán nem kéne.

Önálló, erős, független nő. 

Persze, mint az álmokban.

Meg hát milyen lenne már, ha a drágalátos "best" megerőltetné magát és megkérdezné, hogy -figyelj már, mi nyomaszt?

-Tudnék neked segíteni?

-Ohh, azt mondod, hogy egy percre ne csak magamra figyeljek és Bakamorira??!!

-Ohh, ez lehetetlen!!!

-Ohh, ilyet ne kérj tőlem!

-Ohh, szegény ééénn.... Minnyá síííííroooooook....

hüphüphüp...

De hát no problem...

Tulképpen én is önző vagyok.

De valahogy el kell viselni ezt a sok ganét...

Valami megoldás csak van.

ööö...

Nem tudok mit írni.

Jah igen, hálás vagyok Rudi bácsinak, amér elment a gimiből és csak úgy otthagyta az osztályokat, most asse tudjuk hogy fogják megoldani azt a heti 5 órát... főleg hogy az egyiket be akarják tenni kedd 8.ba, amikor nekem gyógytesim lenne... nem baj, csak 1szerre 2 helyen kell lennem.. mi sem könnyebb?!

Nyalogasd csak a sebeid, reméld, hogy majd meggyógyulnak...

Reméld azt is, hogy a bűneid elfakulnak, reméld, hogy senki sem fog rájuk emlékezni!!

Remélj! Gyötrelmesen, kínzó fájdalommal, ordítva, remélj!!!

Hazudj a világba harmóniát, küzdést, valami célt... de bensődből az igazság ordít... fordítsd el az arcod! Ha a tisztaság ráragyog, meglátják a mocskot.

Nézd a többit... a többi rongyot. Besüppedhetsz közéjük! Éltesd magadban, hogy ez jó... hazudj magadnak, csonkítsd el amúgy is sérült lelked...

Jó ez így...

És egy új hét kezdődik majd el, a mostani is lassacskán befejeződik, hajh' de jó lesz akkor...!

Mi marad a végén...? Sötét üresség... vagy vakító fényár?

Talán mindegy, mert szánalmas valónk halára teremtetett.

Elmúlni, nyomot hagyva, vagy anélkül, végül talán úgysem emlékszik majd ránk senki...

Mindig jön egy új kor, egy új, szebb, jobb világ...!

Ám mindig lesznek ilyen emberek, s az vigasztal, hogy talán fognak még így érezni.

Támaszt keresve a síkon, kapaszkodót az érzéketlenségben, levegőt a fojtó sötétségben... 

..s a legfájóbb talán az, hogy azt hittük, bennünk is van jó.

Ja igen, egy pár régi kép

ez Lüszi az ultra-brutál-mega-atom-farkas-szuper-terepmintás-police kutyaruhájában

az meg a fésülködőasztalom a szalagtűző után...

ez meg én vagyok

Uhh... hát leírom hogy mi történt velem péntektől fogva.

Elsőnek is péntek hajnalban 3kor megébredtem arra, hogy úgy mar a torkom, mintha savat nyeltem volna.

Szóval frankón megbetegedtem. Mondjuk még napközben elvoltam, anya hozott nekem mindenféle gyógyszert, napközben meg tanultam, mert másnap volt a német nyelvvizsga.

Délben Hajnival kajáltam, hazajöttem, tanultam tovább.

Aztán meg kellett fürdenem, és felöltözni a men-in-black-cuccba, mert este a zeneiskolában fellépése volt a gitárzenekarnak.

Nem éreztem magam túl jól, de kibírtam a koncertet hányás nélkül XP

Amúgy nagyon jó előadás volt, az elején játszottunk kettőt, és a végén is kettőt, csak akkor már volt velünk egy nagyon szuper fuvolás srác is. Az utolsó darab nagyon gyors, és mivel a legnehezebb szólamban vagyok, így nem sokkal tudtam hozzájárulni a "játékhoz", de próbáltam úgy tenni, mint aki játszik vmit XDD

Az utolsó darab előtt meg nem találtuk a kottát.

Keresem keresem, odasúgom a szólamtársamnak: Segíts már! Nem találom basszus!! Közben Viktor (a tanár) meg nézett h mit szerencsétlenkedek XP

De végül hála Istennek meglett a kotta XDDD

Ja és a legvégén jól megtapsoltak mindet, de nem vágtam hogy amikor mondják a nevem le kell menni, a tanár mondta végül hogy "Menjetek már lefele!!"

XDDD

Aztán hazamentem, és olyan rosszul lettem, hogy ihaj. Cska feküdni bírtam az ágyban.

Tegnap, vagyis szombat hajnalban is felébredtem... rosszul voltam... Reggel természetesen úgy keltem mint a mosott sz*r.

Begyógyszereztem magam, aztán jöttek értem osztálytársamék, és bevittek Debrecenbe.

Fél 10kor kezdődött a vizsga, beültünk, de én nem amiatt izgultam, hogy hogy fog sikerülni a vizsga, hanem hogy össze fogom-e hányni a feladatlapot.

Az első másfél órában szövegértési feladatokat kellett csinálni... Olyan rosszul voltam, hogy durván meg kellett erőltetnem magam ahhoz, hogy bármit is felfogjak a szövegből... kiment a fejemből minden nyelvtani szabály... szóval az első feladatom sztem irtó rossz lett... de csodák csodájára a többi feladat nem volt olyan nehéz és még meg is értettem, és úgy érzem, azok nem sikerültek oylan rosszul.

A második vizsgarész is másfél órás, ez a levélírás, amit én azzal kezdtem, hogy kimentem a mosdóba,megmostam kicsit az arcom, jól kifújtam az orrom (mert a teremben nem mertem rendesen kifújni, olyan hangos lett volna... mind1, aki volt már beteg, tudja milyen gáz ha körülötte 14 ember síri csendben ül, és csak ő töri meg a csendet a taknyolásával...)

Aztán a folyosón kinyitottam az ablakot, hogy kilevegőzzön kicsit a fejem.. irtó rosszul éreztem magam...

Ráadásul a kezem nagyon remegett (nem tudom mitől, mert nem féltem, és nem is fáztam), szóval levélírás előtt ez nem épp biztató... Aztán ermormoltam pár szót Istenhez fohászkodva, hogy hadd tudjam megírni azt a levelet és hadd menjek haza...

És Isten megsegített!!!

Meg tudtam írni a levelet, bár sztem tele lett hibával... Majdnem az utolsó percig írtam, átellenőriztem, lecsekkoltam szinte minden szót a szótáramban, hogy biztos jól írtam-e a többet számot, meg ilyenek.

Aztán hazavittek osztálytársamék, anyáék meg is jegyezték, hogy milyen frankón nézek ki...

Befeküdtem az ágyba, és fel se bírtam kelni...

Olyan rossz... találkozni szerettem volna Tündével, hogy beszélgessünk, mert sose tudunk személyesen beszélni...

Meg ITn is szerettem volna lenni, szomjazom az Igét!!!!!

Úgy érzem, hogy az önmarcangolásom teljesen felemészt, ezért Istenbe akarok menekülni.

Szánalmas...?

Aztán ma még mindig rosszul vagyok. Taknyos, köhögő, gyenge.

De megcsináltam a gyülis honlap dizájnját, amit megígértem. Nem akarok szavaszegő lenni...

Remélem elnyeri a pásztor tetszését, de az se tragédia ha nem, max csinálok egy másfélét.

Jah és az a pozitívum az ágyban fekvésben, hogy jó így olvasni.

A Rick Warren könyvet forgattam a kezemben, nomeg a Bible-t.

"Néha csak annyira van szüksége egy szenvedő embernek, hogy a vállára tedd a kezed, egy könnyet ejts, megveregesd a hátát, vagy megszorítsd a kezét. Ez a kedvesség."

"A gonosz diadalához elég az, ha a jó emberek nem tesznek semmit."

"A keresztyén élet nem könnyű, de örökkévaló értéke van."

Holnapra remélem jobban leszek, nem akarok hiányozni a suliból.

Kedden meg természetesen matekból próbaérettségit írunk... bööö.....

Azonkívül sztem nem megyek Gizike nénihez, nem akarom megfertőzni =(

Egyébként jó megtapasztalni Isten kegyelmét az életben.

őőőő....

Fáj a torkom.

Eléggé...

Semmi sem hat...

Azonkívül... szombaton nyelvvizsga... őőőő.... szép kis menet lesz....

Hmm...

Most nincs kedvem leírni a hülyeségeket, amik történtek velem a héten...

Olyan fáradt vagyok =(

hajrá toushirou xDDD

Egyébként nagyon jókat olvasok ebből az "Isten életet átformáló erejé"-ből.

Remélem át tudok így formálódni. Bár pontosan nem tudom, hogy miken kellene változtatnom, de 1-2 ötletet már kaptam belőle.

Pl nem fogok többé már a Tila Tequilához hasonlót nézni, mert bár úgy néztem, hogy ez fúj, undi, de gáz, és sohasem tenném, azért hatással van az emberre... és az agyunk elraktároz mindent...

Szóval szeretném magam megőrizni tisztának, ha ez lehetséges.

Felejteni...

Felejteni minden rosszat

Felejteni minden fájót

Felejteni minden szégyent

Felejteni minden bezártságot

Szabadnak lenni

"Felejteni kellene, 

de én még soha semmit sem feledtem."

Radnóti

egyszer tényleg összeszedem magam és írok vmi értelmeset is

Csak sikerült belépni... eléggé megijedtem, hogy oda lett a blogom...

De mitől változik meg magától a jelszavam...?

Van akinek az a hobbija h ellopja v mi?

Mind1, a lényeg h mosá elvileg jó...

Jegyzetek:

-Vizsgázókért imázni

.Tanulni a szombati német nyelvvizsgára

-Túlélni a pénteki gitárzenekar koncertet

-Nyomtatni rajzokat a rajztanárnak

-Rajzolni Kurohono-t vagy kit

Ja egyébként tök jó, beszéltem az otakushakai szerkesztőjével, és megkért, hogy én rajzoljam le a karakterüket... meg csinálnak ilyen netes magazint és abba is szerepelhet a rajzom. Jippíí!!!

jaj csak sikerüljön szombaton... olyan jó lenne... nem kellene vele többet szenvedni... (nem mintha mondjuk idáig olyan sokat szenvedtem volna érte...)

Aztán mindjárt le kell adni a felvételi jelentkezést... Mire kikínlódom hogy jól legyen kitöltve... Még 1-2 dolgot nem értek ezzel kapcsolatban XP

Meg így a németet majd utólag kell elküldenem...

Ha egyáltalán meglesz...

No mind1, a lényeg, hogy pozitívan álljak a jövőhöz.

Most egy kicsit leamortizált 1-2 dolog...

Bcsak már túllennék az érettségin...

uuhhhh

de rég írtam már...

amúgy nincsen velem semmi extra.

Aránylag sokat kel tanulni. Az emberekkel elvagyok... mostanság ami beforgatott, az csak Rudi bácsi világlátása volt... az ország szar, a világ szar, az oktatás szar, minden szar...

De Gizike néni kellően ellenkompenzálja az egészet =)

Szeretnék vidáman éldegélni.

Elfelejteni az összes rosszat, ami történt, és előre nézni.

De olyan nehéz... olyan egyedül érzem magam...

Ja és megfogadtam, hogy nem sírok, és erős leszek.

Hmm... aktualitás... most pénteken Szilviéknél volt csajalkalom, tiszta jó volt =)

jahm és 1 tök jó blíccs pikcsör

Ködös, nyirkos kisváros.

Sok-sok szál, ami ide köt. De ez mégsem én vagyok.

Talán elmegyek majd messze, ahol azzal szembesülök, hogy egyedül vagyok. Talán lesz erőm ahhoz, hogy küzdjek, és helyet teremtsek magamnak. És talán azt fogom érezni, hogy már nem vagyok egyedül.

Aztán talán hazamegyek, és azt fogom érezni, hogy ez már nem az otthonom, mert már nincs semmi, ami ide köt.

Aztán rájövök, hogy nincs semmi, ami bárhová is kötne.

Lehet úgy élni, hogy azt érzem, nincs semmi, ami bizonyítaná, honnan jöttem, és nincs senki, aki megmondaná, merre tartok?

Lehet könnyek nélkül élni?

Miért van az, hogy a világ olyan rideg? Szeretet helyett mindenkiben keserűség van.

Miért van az, hogy sosem tudom elmondani, amit érzek?

Lehet ezt harmóniának nevezni?

Létezik ilyen egyáltalán?